A túlzott vakcina-optimizmus a jelenleginél is mélyebb gödörbe sodorhatja a magyarországi vállalkozásokat, véli Ureczky Balázs, az Instant Teams alapító-ügyvezetője. Az egyedi csapatépítésekre szakosodott cég vezetője szerint a koronavírus-járvány elhúzódása drasztikus hatással volt a munkavállalók mentális egészségére, és a produktivitás további csökkenése várható azoknál a cégeknél, amelyek kizárólag az iroda újra nyitásától várják a megoldást. Ureczky Balázs helyzetértékelése.
Egyre nő a szakadék a munkavállalói tapasztalatok között a vírusválság elhúzódásával. Ezen semmi meglepő nincs, miután a hazai multicégeknél átlagosan másfél év telik majd el a dolgozók állandó irodai munkavégzésének beszüntetése (2020. március) és újraindítása között (vélhetően 2021. szeptember). Az egykor HR-es varázsszóként emlegetett home office-t sokhelyütt felváltotta a hagyományos irodai munka iránti vágy, ám illúziókat kergetnek azok a csapat-, HR- vagy cégvezetők, akik szerint ezzel maguktól megoldódnak a jelenleg tapasztalt teljesítményproblémák.
A Doctor on Demand amerikai egészségügyi platform kutatása szerint az Egyesült Államokban a munkavállalók egyharmada számolt be depressziós vagy stresszkezelési problémákról a koronavírus-járvány 2020 tavaszi kitörése óta. A munkahelyi dinamikák hirtelen felborulása, az állandósuló egészségügyi bizonytalanság és kontrollvesztettség összességében vezetett ehhez az eredményhez. A negatív pszichológiai folyamatokkal ugyanakkor nemcsak a munkavállalóknak, a munkáltatóknak is komolyan foglalkozniuk kell, ha fenn kívánják tartani a cégük produktivitását.
Egy másik kutatás szerint szintén egyharmad azoknak a dolgozóknak az aránya, akik a jövőben a munkahelyváltást is fontolóra veszik, ha munkáltatójuk kizárólag irodai munkavégzést engedélyez számukra a visszatérést követően. Mindez megerősíteni látszik azt a hamis vélekedést, amely szerint a munkavállalók mentális stabilitása, a hosszú Covid-hónapok feldolgozása pusztán az irodai munka és a home office helyes adagolásán múlik. A „mágikus formula” aligha hozza majd el a várva várt visszapattanást ezeknél a cégeknél.
A helyzet sajnos sokkal összetettebb ugyanis. Miután a Covid-válság egy-másfél éves kihagyást eredményezett a hagyományos céges dinamikákban, a munkavállalók home office lehetőségeihez mérten szinte egyénenként rögzültek az új beidegződések. A vírusfertőzés hullámai ráadásul még a legelkötelezettebb, fókuszált munkavállalók esetében is felülírtak mindent: az oktatási intézmények bezárásakor a legjobb otthoni körülmények ellenére sem tudtak úgy teljesíteni a családos munkavállalók, mint korábban.
Miközben a tágas lakótérrel, önálló dolgozószobával, kertkapcsolattal rendelkező munkavállalók aligha vágynak már az open office zavaró alapzajára, az időközben felvett új munkavállalóknak mégcsak arra sem volt lehetőségük, hogy megtapasztalják az új munkahelyük légkörét, vagy megismerjék a közvetlen kollégáikat. A munkavégzés évek alatt kialakult optimális dinamikája ezzel felbomlott, és a dolgozok egyéni home office hátterük és igényszintjük szerint radikálisan eltérő módon viszonyulnak a másfél éves Covid-időszak végéhez.
A munkahelyi elköteleződés (engagement) bezuhanására, a munkavállalók egymástól való eltávolodására és a hagyományos dinamikák lelassulására a vakcinák nem hozhatnak megoldást. Egyes munkáltatók hamis biztonságérzete, a „vírus elvonulásával úgyis minden visszatér a régi kerékvágásba”-szemlélet Damoklész kardjaként lebeg a cégek feje felett. Trambulin nélkül a visszapattanás csupán vágy, nem realitás.
Ahhoz, hogy a radikálisan eltérő Covid-tapasztalatok – beleértve a személyes és a munkahelyi kihívásokat – ellenére a munkavállalók ismét egy irányba húzzák a cég szekerét, mindennél nagyobb szükség mutatkozik a csapategység újrateremtésére. A jelenlegi helyzetben a munkáltatók, cégvezetők felelőssége, hogy közös referenciapontokat teremtsenek, új élményekkel gazdagítsák a munkahelyi közösségeket. Közel sem mindegy ugyanakkor, hogy ezt hogyan képzelik el.
A magyarországi munkahelyi környezetben gyakran pejoratív értelemben említett „céges csapatépítő” az elhúzódó koronavírus-válság munkahelyi problémáira aligha jelent megoldást. Bár az alkohol stresszoldó hatása régóta bizonyított, az említett stresszt kiváltó kontrollvesztésre és a felborult munkahelyi dinamikák újra alkotására nem alkalmas. A jelen helyzetben a HR- és cégvezetők elsősorban a magas hozzáadott értékkel bíró, tapasztalt trénerek által vezetett csapatépítő programokban bízhatnak, amelyek figyelembe veszik a vírusválság mentális hatásait és segítenek valódi kapcsolatot teremteni a munkavállalók között.
Az értékteremtő, akár innovatív CSR-tartalommal bíró programok új alapokat adhatnak a munkahelyi közösségek párbeszédéhez, amely torzult a koronavírus-válság kitörése óta. A munkavállalókat kevés kivétellel egységesen érintő fásultság feloldására pedig inspiráló programtervezésre, támogató programvezetésre van szükség. Az eredmény nemcsak javuló pszichológiai mutatókban lesz mérhető: a növekvő reziliencia erősebb munkahelyi közösséget és – nem utolsó sorban – nagyobb produktivitást ígér egyéni és csapatszinten egyaránt.